Tusványos visszhangja
2010. július 27. kedd, 00:00
Az utóbbi héten a tusványosi történések kötötték le a magyarok figyelmét határon innen és túl. Nem véletlen, hiszen a szétdarabolt magyar nemzettest sok fontos képviselõje jelen volt és megszólalt itt. A rendezvény rangját meghatározta, hogy elõadást tartott Orbán Viktor miniszterelnök, akinek értékelésébõl kiderült, hogy a magyar kormány a nemzeti szuverenitás és öntudat alapjaira építkezve új és erõs közép-európai együttmûködésben gondolkodik. Traian Bãsescu államelnök is a jó román-magyar viszony fontosságát emelte ki, és az eddiginél szelídebb hangon mondta el változatlan véleményét az autonómia kérdésérõl. Tõkés László, EP-alelnök a koszovói példára hivatkozva az önrendelkezésért folytatott harc szükségességét hangsúlyozta, minden eszközzel és minden áron.
Nem is maradt el mindezekre a válasz a román politikai elit köreiben. Míg Tusványoson európai mércével mért diskurzus zajlott, addig Bukarestben nagyon is balkáni volt a hangzavar. A leghangosabb az ismét a porond elõterébe lépõ nagy-romániás C. V. Tudor volt, aki most sokadik alkalommal kérdõjelezte meg Székelyföldnek egyáltalán a létét is, nemhogy a lehetséges autonómiáját. Hiszen szerinte volt és van például Barcaság (Þara Bârsei), Avasföld (Þara Oaºului), de ilyent, hogy „Þinut Secuiesc”, hiába is keresnénk a bármikori térképeken. Így járunk, jut eszünkbe, ha nem akartunk érzékenységet sérteni, és nem építettük be folyamatosan a köztudatba: a székelyeknek, igenis, földjük, országuk volt és van (Þara Secuilor). Így még hamarabb rámondják a Nagy-Romániában gondolkodók: nem is volt, nem is lesz ebben a sifonérban autonómia.
C. V. Tudorhoz hasonló módon hangoskodtak a szociáldemokraták is, akik a demokrata-liberális kormányt és Bãsescu államelnököt hibáztatják, amiért idáig fajultak a dolgok. Hiszen lepaktált a kormány az RMDSZ-szel, és hallgatott, amikor a magyar Parlament Trianon napját a Nemzeti Egység Napjává nyilvánította, és akkor is, amikor a kettõs állampolgárságról szóló törvényt megszavazta, hangzik a vád. Felzúdultak a liberálisok is, ebben a kérdésben egyáltalán nem szabadelvû véleményt hangoztatva: szerintük a demokrata-liberálisoknak meg kellene vonniuk a bizalmat Tõkés Lászlótól az Európai Parlamentben. Sietett felzárkózni Emil Boc miniszterelnök is a többi politikushoz, és az alkotmányra hivatkozva elítélte az autonómia-törekvéseket.
Így állunk tehát: míg Tusványoson kijelentik, hogy Románia és Magyarország Európába érkezett, addig Bukarestben kivonulnak Európából. Tényleg sajátos és nagy ez a Románia. Nehezen terjed benne egyik helyrõl a másikra bizonyos hang és a hangulat.
Ambrus Ágnes
Idõjárás
