Sikeres volt-e a 2009-es év?

2010. január 11. hétfő, 00:00

Újévi üdvözlõ beszédében Bãsescu államelnök elmondta, hogy a 2009-es év sikeres volt, mert nem kényszerítette térdre az országot, valamint azt, hogy „2010 lesz az az év, amikor megszabadulunk a krízistõl”. A lelkes beszéd mellett van azonban néhány tény, ami nem igazolja az államelnök optimizmusát.

A lakosság nagy része elszegényedett, a vagyonvesztés folyamatosan növekedik
A gazdaság számára meghatározó exportpiacokon bajok vannak, beszûkült a kereslet, még az olcsóság ellenére is. Ugyanakkor a belsõ piacon a decemberi vásárlási hajszát leszámítva sem a cégek, sem a fogyasztók nem akarnak költekezni. Be kell látni, hogy nem is tudnak, mert mind a cég-, mind a családi jövedelmek drasztikusan csökkentek, hitelhez jutni pedig nehéz, ráadásul a pillanatnyi helyzetben nem is ajánlatos hitelt felvenni. Csökkent a fizetések vásárló ereje is, sokan maradtak munka nélkül. Ehhez társult, hogy az adósságok, különösen a devizahitelek igen nagy terhet róttak az adósokra, ami megviselte a családokat. Az elszegényedés az elmúlt évben mind a lakosság, mind a kis- és közepes vállalkozásoknál növekedett. Ez maga után vonja, hogy a lakosság szegényedési folyamata ott, ahol a háttérben nincsenek nagy tartalékok vagy garanciák, tovább folytatódik.

A munkanélküliség még mindig növekszik
Az elmúlt évben a vállalatok rákényszerültek, hogy csökkentsék kapacitásukat. Ez értelemszerûen munkaerõ-fölösleghez vezetett. Ezt még az állami szektorból elbocsátottak és kényszerszabadságra küldöttek száma is fokozta. Ráadásul a folyamat nem állt meg. A világ nagy részén az állami beruházások képesek voltak mérsékelni a munkanélküliség gyors növekedését, nálunk a költségvetés hiányának erõszakolt csökkentése ezt lehetetlenné tette. Mindezt fokozták a megfontolatlan állami hitelfelvételek, és azoknak a bérek, valamint a nyugdíjak kifizetésére fordítása. Pedig a foglalkoztatás növelése a kulcskérdés az ország boldogulásában.

Megváltozott a fogyasztói társadalom szokása
A pénz vásárló erejének a csökkenése, a félelem attól, hogy a munkahelyek bizonytalanok, jelentõs változásokat hozott a fogyasztói szokásokban. A nagyon érzékeny belsõ piacon a forgalom érezhetõen csökkent, és ez folytatódik. Ugyanakkor az emberek kezdenek olcsóbb termékeket vásárolni. Összegezve a folyamatot: a forgalom csökken, a cégek forgó tõkéje apad, és ezzel egy idõben a beruházások is visszaesnek.

 

A hitelpiacon tapasztalt bizonytalanság tartósnak látszik
Nem csak arról van szó, hogy a fizikai személyek, de a cégek sem vesznek fel hitelt. A bankoknál is megváltozott a helyzet: nagyon nehezen adtak hitelt. Tudomásul kell venni, hogy a hitelválság nyomása a világgazdaságban még egyáltalán nem tûnt el, a válságot generáló okok nem szûntek meg. A fejlett országokban a kormányok megmentették ideig-óráig a gazdaságot, de a világ egyéves GDP-je ment kárba. A banki rendszerek átláthatatlansága, a feléjük irányuló bizalmatlanság – mivel õk generálták a krízist – nem szûnt meg. A bizalom visszaszerzésének egyik feltétele az átláthatóság lenne, valamint a szigorúbb nemzetközi pénzügyi felügyelet, ami még csak nem is körvonalazódik. Mindez elõre vetíti, hogy nem is lesz egyelõre hitelbõség, ami ha nem is a beruházások és a fejlõdés visszaesését jelenti, de bõvülést semmiképpen.

A sötétség fejünk fölül nem oszlik az idén sem
A kormánytól elvárt válságkezelési lépések váratnak magukra. A gazdaság élénkítése helyett az elmúlt hónapokban inkább a hatalmi harcra és a választási kampányra költötték a pénzt, és pazarolták az energiát elöljáróink. A 2010-es évtõl sem várhatjuk, hogy a korrupció megszûnjön, de azt sem lehet remélni, hogy a gazdasági szemlélet hirtelen megváltozzon. Amikor a jelenlegi Boc-kormány, a független gazdasági szakértõk véleménye szerint sem emelkedik a helyzet magaslatára.  Jövõnk záloga a felnövekvõ generáció, de éppen az õ oktatásukkal törõdnek a legkevesebbet az ország vezetõi. Nem várható, hogy az egymást követõ reformok megváltoztatnák az oktatás alkalmazkodóképességét, és ezáltal lehetõvé válna a munkaerõ-piaci igények kellõ kiszolgálása.  
Ezekért lehet mondani, hogy Romániában a válság enyhítésére aligha lehet számítani.